A Vénember még nem végzett a munkával. Az Eric király palotája fölé magasodó toronyból fény szűrődött ki. A nyitott ablakon át a hűvös éjszakai huzat keresztülsüvített a helyiségen, és megbolygatta az asztalon lévő papírhalmot. Odakint a denevérek az ősi lőréssorok körül csapkodtak, odabent a Vénember pedig asztala fölé hajolva körmölt. A késből, amelyet papírnehezékként használt, hideg kék fény áradt. Az idős tudós az asztalon keresztül érezte lüktető erejét. Ha hasznosítani tudná, vagy akár át tudná alakítani, ez az erő szinte bármire felhasználható lehetne. Folytatta számításait egy pergamendarabon. Az írótoll percegése lassú és szinte ritmikus kíséretet adott a zümmögéshez. Megállt, és kinézett az ablakon. A hajnal rózsaszínes fénye derengeni kezdett a horizonton. – Itt az idő – gondolta magában, miközben szája lassan mosolyra húzódott. Merev és fáradt lábaival felállt, és elindult, hogy beszámoljon a királynak.
Relikvia-épületelemek
„Felség, felfedeztem a relikviákban rejlő valódi erőt. Ezzel a felfedezéssel több mint kétszeresére növelhetjük a hozamot, amelyet jelenleg a parasztok szolgáltatnak” – mondta a Vénember. „Az épületek ezután már egy második épületelem előnyeit is hasznosíthatják, ám nem egyszerűen úgy, mint eddig, hanem egy új és erősebb relikvia-épületelemmel egészülhetnek ki.”
Eric király körbetekintett a tanácstermen. Az űrhölgyek és a nagyurak suttogni kezdtek egymás között. Az asztalon előtte kiterített tervhez hasonlót még nem látott korábban. A sok rejtelmes szimbólum és a furcsa nyelv szinte összefolyt a szeme előtt. „Folytasd, Vénember. Milyen korlátai vannak ezeknek az új relikviáknak?” – kérdezte a király parancsolón.
A Vénember megköszörülte a torkát, majd újra beszélni kezdett. „A kastély mindegyik épülete egyedi energiával rendelkezik. Úgy is mondhatjuk, Felség, hogy mindegyik valami mással rezonál. Ezért mindegyik épületnek saját típusú relikvia-épületeleme van, amely hozzá kapcsolható. Ha hozzáadunk egyet az egyik épületedhez, a rezonancia révén fellendíti annak energiáját, és úgy gondolom, az épület termelését is megnöveli, vagy legalább valami hasonlót eredményez. Nem tudtam olyan részletesen tesztelni őket, mint szerettem volna.” Megjelent egy szolga a Vénember mellett, és átadott neki egy korsó sört. Mielőtt folytatta volna mondanivalóját, a tudós kézbe vette a korsó italt, és nagyot kortyolt belőle. „Nos, szóval, mint mondtam, a relikvia-épületelemek hatalmas löketet adnak. A parasztok keverhetik majd a hétköznapi és a relikvia-épületelemeket egyazon épületen, de ha bármelyikből egynél több is lehetne, túl sok lenne a visszacsatolás, ezért én épületenként egyre korlátoznám a használatukat.”
Ismét eljött az idő!
Fesztivál látogat el a királyságokba, és, bár még várni kell a kezdetére, érdemes már előre felkészíteni a kastélyt!
A rettegett kalózlovasok
Néha nem csak a tengeren kell aggódni a kalózok miatt, ugyanis alkalmanként, ha a tenger túl nyugodt, és a „kapás” sem az igazi, hajójukat elhagyva lóhátra pattannak. Most már nektek is lehet kalózistállótok az ilyen alkalmakra!
Végül, de nem utolsósorban... érdemes lehet a figyelmetekre néhány kaland, amely a hónapban érkezik. Egyes kalandokban elvégeztünk egy már régóta kért változást... A titok felfedésének napján további részleteket is elárulunk.